*Louise szemszöge*
Edina a női mosdóba rohant. Cikinek tűnhettem, de utánarohantam a mosdóba.
- Edina kérlek állj meg.! Tényleg szörnyen sajnálom! - elkaptam a karját és magamhoz húztam. - Tényleg nagyon sajnálom.!
- És ezzel én mit érek Lou? Attól még, mert bocsánatot kérsz, még semmi sem változik meg.! A tegnapi nap ugyanúgy szomorúan telt nekem, neked viszont biztosan jó volt, mert nem egy uncsi csajjal töltötted a napot..! Ugye nem egy csajjal voltál.?......... - elmosolyodtam.:)
- Nem, nem egy lánnyal voltam.:) Liam-mel voltam, mert áthívott, hogy tanácsot adjak neki Kingával kapcsolatban.! Ok nélkül SOSE nem hagynék ki egyetlen napot se amit veled tölthetek.! - még közelebb húztam. Az orrunk már szinte összeért annyira közel volt hozzám. De én még ezzel se teltem be, elkapott a pillanat heve és megcsókoltam. Visszacsókolt.. Hihetetlen érzés fogott el. *--* A lány aki a legjobb barátom és a szerelmem, ma visszacsókolt.*-* Vad csók csatába kezdtünk, ám már kicsöngettek. Edinának feltűnt a csengő hangja. Elfordította a fejét, én a füle mögé tettem a szép barna haját és megpróbáltam még egy csókot adni neki, de azt már nem hagyta.
- Én... én.. ne haragudj.! Fogalmam sincs mi ütött belém. Csak tudod.. még mindig nagyon tetszel nekem.! És.. elragadott a pillanat heve és...! - magyarázkodni kezdtem.
- Louis...! Ezt egyszer már megbeszéltük.. köztünk nem lehet semmi.! Mert nekem Niall tetszik.!
- Akkor miért csókoltál vissza.? Ha igazán tetszene neked Niall, nem csókoltál volna vissza, hanem eltoltál volna magadtól. Valld be, hogy élvezted.! - kicsit kiborultam. Visszacsókolt és éreztem, hogy neki is tetszett az a pillanat, csak azt nem értem miért nem akarja elfogadni?? Olyan srác után lohol, aki az egyik barátom és nem is tudja, hogy bejön-e neki vagy sem, (bár "sajnos" igen..!) én viszont elmerem neki mondani, hogy mi érzek, és tudja is nagyon jól, mégsem kellek neki..! - Mond meg őszintén! Mi van Niall-ben ami bennem nincs meg.? Ő mivel tudna többet adni, mint én.? Mond meg és megcsinálom bármi is legyen.!
- Nem az van, hogy ő többet tudna adni, mint te.! Csak.. nem tudom.:cc - felült egy tologatós kocsira, lehajtotta a fejét és a lábára ejtette a könnycseppjeit.
Felültem mellé és átkaroltam.
- Nézd... - itt felém fordította a fejét és rám nézett. - nem az van, hogy ő többet tudna adni, csak... te vagy a legjobb barátom és vétek lenne téged elveszítenem. - Ekkor megint nem tudtam uralkodni magamon és megint megcsókoltam. Amikor vele vagyok egy különös érzés fog el mindig. Olyan, mint ami máskor nem szokott. Összeszorul a gyomrom, szaporábban veszem a levegőt és hevesen dobog a szívem. Ahogy mondani szokás: Pillangók repkedtek a gyomromban. Ismét visszacsókolt, ám most már nem húzta el a fejét. Az ajtó kinyitódott és csak egy női hangot hallottunk: - Szerintem itt lesznek.
Réka hangja volt az. Nem igazán figyeltünk rá. Ekkor Niall jelent meg előttünk és Edina szörnyen elvörösödött.
- Szóval ennyire lehet számítani rád.? - Niall feldühödött, elvégre engem kért meg, hogy segítsek neki összejönni Dinával...
- Hé, haver én nem.. szóval ez nem az aminek látszik.. én..! - nagyon zavarban voltam.
- Miért, szerinted minek látszik.? Mert szerintem annak, hogy azzal a lánnyal csókolózol akibe szerelmes vagyok. Tényleg te vagy a "legjobb" barátom.! - amint ezeket a fejemhez vágta kiviharzott.
- Niall...! - leugrottam a kocsiról és utána akartam menni, de valamiért megálltam. Nem mozdultak a lábaim.
Dina fogta magát és olyan gyorsasággal rohant ki a mosdóból, hogy szerintem Jennifer Hisper, a futócsapat leggyorsabb tagja is megirigyelte volna.
*Edina szemszöge*
- Niall! Niall, kérlek várj már! - loholtam utána. Ő megállt, de nem mozdult. Rám sem nézett. - Niall kérlek... félreérted a helyzetet. - Felnézett rám. Düh volt a szemében...hatalmas harag.
- Miért? Mégis mi történt akkor odabent? Mert szemmel láthatólag a legjobb - idézőjelet mutatott ennél a szónál. - barátom épp azzal a lánnyal csókolózott, akiért teljesen odáig vagyok meg vissza. Pedig épp ő ajánlotta fel, hogy segít nekem, hátha megkedvelsz! De neeeeeem -nyújtotta el. - neki le kell kapnia, mert nem tud uralkodni magán! - szegény teljesen kikelt magából.
- Először is: Louis csak -emeltem ki. - a barátom. Nincs köztünk semmi. S igen, megcsókolt engem és igen az is igaz, hogy én is visszacsókoltam... de nem azért amiért hiszed. - itt lehajtottam a fejem. Egyáltalán nem volt kedvem a szemébe nézni, így is szégyelltem magam. - Rád gondoltam közben... azért tettem amit tettem. - arra gondoltam, hogy most felemeli az államat, mélyen a szemembe néz, azt mondja, hogy szeret és megcsókol. Mint ahogy a filmekben szokás. Helyette meglepő választ kaptam.
- Ch.. tök mindegy! - kaptam a flegma választ, majd elment. Otthagyva engem a folyosó közepén. Egyedül. Magányosan. Tele a kérdéseimmel.
Réka és Kinga odajöttem hozzám, hogy átkaroljanak, de lelöktem a kezüket és berontottam a történelem terembe. - ugyanis az a következő óránk. -
Pár perc utána mindenki besétált a terembe.
Én csak játszottam a telefonommal, mikor a szemem sarkából észrevettem, hogy betöltik a mellettem ülő helyet.
- Haragszol még? - kérdezte az illető. Louis volt az. Basszus tényleg, itt is mellette ülök.
Nem válaszoltam csak játszottam tovább a Happy Jump-os játékommal. Hirtelen mozdulattal kikaptam a kezemből a telefonomat.
- Add vissza! - nyújtottam a kezem felé, bár nem kellett teljesen, hisz egyáltalán nem volt messze. Sőt, közel volt.
- Visszaadom, ha válaszolsz a kérdésemre. - mondta halál nyugodtan.
- Nem ér zsarolni, ez nem ugyanaz! - kezdtem bele. - Én csak egy tárgyak kérek - mutattam a telómra. - Te viszont egy olyan dolgot kérsz tőlem, ami felér egy kínvallatással.
- Eltúlzod a dolgokat Dina... - kiadtam valami "chh.." hangot és inkább keresztbe tettem a kezem, bámulva az előttem lévő falat. Louis abbahagyta a játszadozást velem és elém rakta a mobilomat.
- Köszönöm... - mondtam és elraktam a zsebembe. Kis határszünetet tartottunk. A srác várt, hogy válaszoljak a kérdésére, én pedig nem tudtam, hogy mit mondjak. Végül megszólaltam: - Nem haragszom! Azt tetted, ami szerinted helyes volt. - szóltam, de még mindig nem néztem rá. Nem láttam ugyan, de ismertem már eléggé ahhoz, hogy tudjam elmosolyodott.
Ekkor belépett a hiányzó osztálytag, Liam. A mi asztalunkhoz lépett:
- Edina... - kicsit zavarban volt. - Beszélhetnénk?
